Miért a nedvesség a kulcskérdés?
A fát számos biológiai károsító támadhatja meg: gombák, rovarok és más szervezetek egyaránt képesek lebontani az anyagát. Ezeknek a károsítóknak a kifejlődésében és aktivitásában azonban szinte mindig ugyanaz a tényező a meghatározó: a nedvesség. A gombák spórái és a farontó rovarok lárvái csak akkor jutnak igazán táptalajhoz, ha a faanyag nedvességtartalma megfelelően magas.
Ebből következik, hogy szoros összefüggés van aközött, hogy hol és milyen körülmények között építik be a faanyagot, valamint aközött, hogy mennyire fenyegetik a pusztító biológiai károsítók. Könnyű belátni, hogy egy zárt, száraz térben védve elhelyezett faanyag lényegesen tovább tart, mint ugyanaz a fa, ha nedves talajjal érintkezik.
Az EN 335 szabvány és az öt osztály
A fa beépítési környezetének rendszerezésére az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) az EN 335 szabvány 1., 2. és 3. részében öt veszélyességi (használati) osztályt határozott meg. Az osztályozás alapja az a nedvességterhelés, amelynek a faanyag a különböző felhasználási helyzetekben ki van téve.
A logika egyszerű:
Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a szükség arra, hogy a fa természetes ellenálló képességét impregnáló kezeléssel növeljük.
Vagyis az osztály száma egyben iránymutatás is: jelzi, milyen mértékű favédelemre van szükség ahhoz, hogy a faanyag az adott környezetben tartós maradjon.
A veszélyességi osztályok meghatározása
Az alábbi áttekintés az EN 335 szerinti öt osztályt mutatja be, a legkevésbé terhelt helyzettől a legszélsőségesebbig.
| Osztály | A faanyag helyzete | Nedvességterhelés |
|---|---|---|
| 1. | Fedett, az időjárási hatásoktól teljesen védett, nedvességnek nincs kitéve | Nincs |
| 2. | Fedett, az időjárási hatásoktól teljesen védett, de magas környezeti páratartalom alkalmi nedvesedést okozhat | Alkalmi, nem tartós |
| 3. | Nem fedett, talajjal nincs érintkezésben; folyamatosan ki van téve az időjárásnak, vagy attól védve is gyakran nedvesedik | Gyakori |
| 4. | Talajjal vagy édesvízzel érintkezik | Tartós, állandó |
| 5. | Tartósan sós víznek kitéve | Állandó, sós vizes |
1. veszélyességi osztály
A faanyag vagy fa alapú termék fedett, az időjárási hatásoktól teljesen védett helyzetben van, és nincs kitéve nedvességnek. Tipikusan a száraz, zárt belterek beépített faszerkezetei tartoznak ide.
2. veszélyességi osztály
A faanyag szintén fedett és az időjárástól teljesen védett, azonban a magas környezeti páratartalom alkalmanként nedvesedést idézhet elő. A nedvesedés itt nem tartós, csak időszakos.
3. veszélyességi osztály
A faanyag nem fedett, és nem érintkezik a talajjal. Folyamatosan ki van téve az időjárási hatásoknak, vagy ha azoktól védve is van, gyakori nedvesedés éri. Ide tartoznak a kültéri, talaj fölötti faszerkezetek.
4. veszélyességi osztály
A faanyag talajjal vagy édesvízzel érintkezik, így tartós, állandó nedvességnek van kitéve. Ez a helyzet a károsítók számára kedvező feltételeket teremt, ezért fokozott védelmet igényel.
5. veszélyességi osztály
A faanyag tartósan sós víznek van kitéve. Ez a legszélsőségesebb terhelési helyzet, amely a leginkább igényes, mélyreható kezelést kívánja meg.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A veszélyességi osztály ismerete a favédelem tervezésének kiindulópontja. Egy beltéri, száraz helyen beépített elemnél (1. osztály) általában nincs szükség jelentős impregnálásra, míg a talajjal érintkező vagy vízbe merülő faanyagnál (4-5. osztály) a megfelelő, mélyen behatoló impregnáló kezelés elengedhetetlen a hosszú élettartamhoz.
A gyakorlat tehát egyértelmű: először mindig azt kell tisztázni, milyen környezetbe kerül a faanyag, majd ehhez a veszélyességi osztályhoz kell igazítani a védekezés módját és intenzitását. Így biztosítható, hogy a fa természetes ellenálló képességét a megfelelő mértékben, felesleges túlkezelés nélkül egészítsük ki.
Kapcsolódó: a fa ellenségei, kültéri faanyagok védelme és a vákuum-nyomásos impregnálás folyamata.